Az éjszaka közepén a német Gestapo ügynökei razziát hajtanak végre több tessenderloi otthonban, és letartóztatják Fredericet, Petrust, Franst, Albertet és Jozefet, akik mindannyian a BNB ellenállási csoport tagjai. Ellenállási tevékenységekkel és bujkáló emberek segítésével vádolják őket, majd Németországba deportálják őket, és különböző munkatáborokba és koncentrációs táborokba küldik őket, ahonnan egyikük sem tér vissza.
Amikor belép a buchenwaldi koncentrációs táborba, Petrus a kapu felett a következő szavakat olvassa: „Jedem das Seine ”. De mit tett a 18 éves fiú, hogy ilyen sorsra érdemelt? Kerékpárszerelőként alkalmanként kerékpárokat és motorkerékpárokat javít az ellenállók és a bujkálók számára, de a Gestapo alig talál más vádpontot ellene.
Petrus legnagyobb ellenállási cselekedete az, hogy nem hajlandó elárulni barátait. Sem a fenyegetések, sem a kínzás nem készteti arra, hogy elárulja őket, és a BNB (Belga Nemzeti Mozgalom) tagtársai mélyen hálásak bátorságáért, különösen fiatal kora miatt.
A brutális kényszermunka végül túl sok lesz Petrus számára. Mivel már nem képes dolgozni, a beteg foglyokat szállító konvojba helyezik. Nem tudjuk pontosan, hogyan halt meg, de valószínűleg annyira legyengült, hogy nem élte túl az utat.
Petrus édesanyját teljesen váratlanul érte fia letartóztatása. Semmit sem tudott arról, hogy fia a BNB-ben tevékenykedett. A háború után egyedül maradt: férje még a háború előtt meghalt, legidősebb fia pedig azzal fizetett az elhallgatásáért, hogy életét áldozta.
Ezt a történetet automatikusan fordították le, ezért hibákat tartalmazhat. Angol szöveg megjelenítése
