Maurits Weill (1870, Haarlem), Nico Weill és Rosalie Emrik boltosok fia, cukrásznak tanult, valószínűleg New Yorkban. 1904-ben megnyitotta a Patisserie Américaine -t az amszterdami Waterlooplein-en, később visszatért Haarlembe. 1906-ban vette feleségül Helena de Vries-t (1880, Deventer). Az 1920-as évektől Haarlemben éltek, legutóbb az Eindenhoutstraat 45-ben. 1942 augusztusában Maurits egyike volt az első haarlemi zsidóknak, akiket Westerborkba deportáltak; házát lefoglalták és kifosztották. A törékeny egészségi állapotban lévő Helena Amszterdamban maradt rokonainál, és orvosi ellátásban részesült deportálásáig. 1943 februárjában őt is Westerborkba, majd Auschwitzba küldték, ahol meggyilkolták. Maurits szintén Auschwitzban pusztult el. Mindketten nagy kereskedő és szakmabeli zsidó családokból származtak, akiknek többsége nem élte túl a Shoát.
Ezt a történetet automatikusan fordították le, ezért hibákat tartalmazhat. Angol szöveg megjelenítése
