Andreas Storckel (1884-1945) a Pleinstraat 127-ben lakott, és nyugdíjas vasúti munkás volt, amikor kitört a második világháború. Feleségével, Pauline Lefèvre-vel és lányukkal, Annával együtt csatlakozott a Függetlenségi Front 34-es partizáncsoportjához.
Az első világháború veteránjaként és tűzoltójaként Storckel úgy döntött, hogy az ellenálláshoz csatlakozik. Pleinstraat-i otthona az ellenállási mozgalmak parancsnokságaként szolgált. Földalatti újságokat terjesztett, menedéket nyújtott olyan prominens ellenállóknak, mint François Daman és Godfried Dreesen, részt vett szabotázsakciókban és lőszert rejtett el. Háza a német megszállókkal szembeni fegyveres ellenállás központjává vált. Storckel szomszédja volt Hortense Damannak is, aki fiatal lányként szintén aktívan részt vett az ellenállásban.
1944 februárjában Storckelt letartóztatták és Breendonk erődben bebörtönözték. 1944. május 8-án a buchenwaldi koncentrációs táborba deportálták. Ott egy sóbányában végzett kényszermunka közben halt meg 1945. március 6-án, kevesebb mint hat héttel a felszabadulás előtt. 60 éves volt, és feleséget, négy gyermeket és két unokát hagyott maga után.
Ezt a történetet automatikusan fordították le, ezért hibákat tartalmazhat. Angol szöveg megjelenítése
