Nathan és Heintje vallásos zsidók voltak, akik hat gyermeküket (akik közül kettő fiatalon meghalt) zsidó hagyományok szerint nevelték. A lochemi zsidó közösség aktív tagjaiként Nathan a Gewre Talmoed Thora, egy bibliatanulmányozó egyesület elnöke volt, míg Heintje 1922-ben az ukrajnai pogromok áldozatainak gyűjtött adományokat, és a Bigdei Koudesj elnöke volt, aki a lochemi zsinagóga rituális tárgyait kezelte. A zsidó közösségen kívül Heintje 1923 és 1935 között részt vett az iskolakerülést megakadályozó városi bizottság munkájában. 1942 áprilisában Nathan és Heintje Zwolle-ba költözött, hogy ott éljen a lányával és a vejével, de nyolc hónappal később kénytelenek voltak Amszterdamba költözni. A Zsidó Tanácsnak végzett munkájuk ellenére 1943. május 25-én Westerborkba, majd Sobiborba deportálták őket, ahol 1943. július 23-án, megérkezésükkor megölték őket. Fiaik, Manuel és Simon Philip ugyanezen a napon ugyanerre a sorsra jutottak, míg fiukat, Salomont júliusban korábban gyilkolták meg. Gyermekeik Aaltje, Alexander, Rika és Rosette bujkálva élték túl a háborút.
Ezt a történetet automatikusan fordították le, ezért hibákat tartalmazhat. Angol szöveg megjelenítése
