Ugrás a tartalomhoz
Összes cikk

Hogyan magyarázzuk el a gyerekeknek a Stolpersteine-köveket?

Kezdje magával a kővel: egy kis sárgaréz tábla a járdában, egy névvel és a szavakkal: itt lakott. Ezután magyarázza el, ki lakott ott, és mi történt.

Kezdje magával a kővel. Mutassa meg a gyereknek a járdában lévő kis sárgaréz táblát, olvassa fel hangosan a szavakat, és hagyja, hogy a gyerek elolvassa a nevet. Ezután magyarázza el, hogy a Stolperstein az utolsó otthont jelöli, amelyet a személy szabadon választott, mielőtt költöznie kellett, bujkálnia kellett, vagy letartóztatták. A kő azt mondja: „itt lakott”, és ez a magyarázat lényege.

Mit mondanak a szavak a köveken

A legtöbb kő a holland „HIER WOONDE”, a német „HIER WOHNTE” vagy a francia „ICI HABITAIT” szóval kezdődik. Mindhárom ugyanazt jelenti. Ezután következik a név, a születési év és az, ami a személlyel történt. Egyes köveken az áll: „itt dolgozott” vagy „itt tanult”. Egyszerre egy szót magyarázzon el. Az idősebb gyerekek ezeket a szavakat utána is megnézhetik:

  • geboren (holland) vagy né / née (francia): született
  • ondergedoken: bujkált
  • gearresteerd: letartóztatták
  • gedeporteerd: deportálták
  • gevlucht: menekült
  • overleefd: túlélte

Miért egy ház előtt van a kő

Több mint 100 000 Stolpersteine-kő van körülbelül 30 európai országban. Egy kő egy személynek szól. A családok egymás melletti köveket kapnak, így ismét együtt vannak az otthonuk előtt. Köveket olyan személyeknek is helyeznek, akik túlélték, például mert menekültek vagy bujkáltak, így a családok teljes képet mutatnak. Néhány kő iskola vagy munkahely elé kerül lakóház helyett. Magyarázza el, hogy a kő azért van az utcában, mert a személy ott élt vagy dolgozott egykor.

Kérdések, amiket a gyerekek feltesznek

Válaszoljon őszintén és röviden, és mondja meg, ha nem tudja a választ. A gyerek megkérdezheti, miért sétálnak egyesek a kövek mellett. A legtöbb ember így tesz, amint észreveszi a követ. Az iskolások gyakran részt vesznek az elhelyezéseken rokonokkal és szomszédokkal együtt, ahol felolvassák a neveket. Nem mindenki ért egyet a formával, mert a nevek a talajon vannak, ahol az emberek járnak. A művész, Gunter Demnig azt akarta, hogy az emberek lehajoljanak a név elolvasásához. Szerinte fejjel és szívvel botlik meg az ember.

A közeli köveket a térképen utca szerint keresheti meg a házához.